Amikor tervezünk reggel, hogy mit fogunk elvégezni aznap, akkor egy bizonyos beállítódással tesszük. Hangulattal, ami megalapozza a tevékenykedéshez való hozzáállásunkat. Ha nem vagyunk eléggé kipihenve, akkor vágyunk még lazításra és alig várjuk, már a tervezés során is, hogy mikor jutunk a teendőink végére és ismét a pihenés állapotába. Ám, ha olyan helyzetben vagyunk, például egy szombaton vagy vasárnap, szabadságon vagy nyugdíjasan, hogy dönthetünk: pihenhetnénk is, de tevékenykedhetnénk is: akkor szívesen töltjük ki tennivalókkal a napunkat. Mert a mozgás egyenlő az élettel.

A tevékenykedés mindig változatosabb, mint a tétlenség.  A kipihent, egészséges elme természetes módon választja azt. „Az élet él és élni akar.” Ha ebbe belegondolunk, sokat segíthetünk önmagunkon, a tevékenységekhez való hozzáállásunkkal. Sőt az önmagunkról alkotott véleményünk is változhat. Sokan elkönyvelik önmagukat „lusta disznónak”. Próbálják mások előtt rejtegetni, titkolni, vagy ha még fel is vállalják, akkor is szinte teljesen leírják önmagukat. Pedig csak megértéssel kellene fordulni maguk felé, egy bizonyos empátiával. Próbáljuk ki, váltsunk néha nézőpontot! Tekintsük a teendőinket nyűg helyett lehetőségnek! Gondoljunk arra: volna, aki szívesen lenne a helyünkben és végezné örömmel a mi munkánkat.

Ugye, hogy mindjárt más a helyzet? :)

Jó munkát kívánok mindehhez: Kati  :-)