Ildi tündérpónikat hozott a fiaimnak játszani. Kis, színes állatkák, nagy, tágra nyílt szemekkel. Éppen aznap kaptunk színes kavicsokat Ritától. Apró gyöngyszemek, kék, zöld, piros, stb.

Nagyobbik fiammal szépen sorba állítottuk a pónikat az ágyon. Aztán adj neki! Nesze póni, itt a csodakavics! Célba dobtunk, csak úgy pattogtak a pónik az ágyon. Fiam (is) nagyon élvezte. Rikoltozva célzott, és szórta a muníciót.

Feleségem persze besértődött. Szegény Ildi még ki is fésülte azokat a pónikat, szép, hosszú sörényük ott hullámzott színes testük mellett. Most meg az ágyon hevernek agyondobálva, kiterítve.

Nem érti.

Nő.