Állítólag hiba, ha először a kutyát etetjük meg és utána magunk eszünk. Mégis hazaérve ha megetettem az állatokat nyugodtabban eszem. Segít, ha látok jóízűen enni mást. Emlékszem anyum maga mellé ültetett gyerekként sőt fiatal asszonyként is, mikor látta, hogy mindennel szöszöszölök és az evést a teendők végére teszem. Az is jellemző, hogy a hűtőben több a kutyáimnak az étel mint nekem. Ez több szinglinél is így van. Láttam egy filmet, ahol a nő vásárolt, a hentes pedig azt mondta: Megint csak a kutya eszik. / Mert a nő magának semmit nem vett. Mosolyogtam. Nálam is gyakran ez megy. Nyári szünetben, csak ha szédülök már, akkor valamit eszem és csak annyit, hogy a szédülés múljon el. Közösségben viszont majszolnom, rágcsálnom többször kell. / Mint egy egérnek./ A hasonló beállítottságúak értik miről beszélek. Ismerős a helyzet. Visszatérve a kutyáim megfigyelve a lány felfalna mindent. A fiút lassan lúzernek könyveltem el, mert félreállva a lányt enni engedte rendszeresen. Ma viszont morgott, mert a lány a terjeszkedését túlzásba vitte. Nocsak, hát itt inkább egy bölcs kis falkavezér áll a háttérben. Megannyi lenyűgöző viselkedésmódot figyelhet meg az arra érzékeny szem. Hányszor ismerünk rá emberekre is, akik hasonlóan működnek. Szemlélnek, figyelnek. Extrém túlzásokat észlelve azért már jeleznek. :) Kati