Kiállt fel az akinek megvilágosodik egy összefüggés. Az óvodában az a koros, már nem rohanó óvónő meséli: Amikor azt mondta a kicsinek, hogy van időnk kivárni, mi a teendő, mert adódott egy egyszerű megoldandó. A kicsi pedig csak ül és néz tanácstalanul a fejéből kifele. Majd mikor rájön üdvözült mosollyal örvend, hogy rájött. Pedig egy különösen egyszerű dologról volt szó. A kicsik állják kőrbe tanácstalanul a másikat rendkívűl egyszerű megoldandókat tapasztalva. A munkaerő piacra kerülők főnökei panaszolják, hogy egyszerű, tömör vezényszavakkal való utasításokat igényelnek a z generációbeliek. Csak problémákat ne kelljen kreatívan megoldani, ha lehet. A korosodók nem szeretik a bonyolult leveleket. A helyzet ahhoz hasonlatos, amikor az ügyvédek, vagy az orvosok a szakzsargonjaikat tolják a népre, hogy éreztessék szakmai tanultságukat. Az emberek egyszerűsítéseket igényelnek. A nethasználat még inkább visz e fele. Csak nehogy gondolkodnunk kelljen. Hiszen ott vannak a gépek. Pedig töprengeni élvezetes is lehet. Ha sikerül rátalálni olyasmire, ami minket érdekel. Rábukkanni új összefüggésekre. Szerencsénk van, ha segít olyan értő szem, aki meglátja bennünk, hogy mivel foglalkozunk szívesen és olyasmi felé terel. Valamint, amikor megkínálnak minket a tudományok alapjaival, szintén nagy szerencsénk van, ha olyan teszi aki ahhoz kedvet ébreszt. Amikor találkozik az adottságunk hajlamunk, érdeklődésük ilyen élménnyel és elindulunk egy irányba, egy életre is akár elvihet minket. Adhat teendőket. Leköthet. Mint amikor 9 évesen a mamáék padlásán belelapoztam a Bevezetés a pszichológiába könyvbe. Onnantól kezdve mindig ilyen témákról kerestem olvasnivalókat. Továbbtanulni is olyan helyre akartam, ahol ilyesmivel foglalkozni lehet. :) Kati