Ami akár az egész univerzumon, sőt a túlvilágról is átível. A napokban, amikor az egyik szolid kedves fiatal ment haza fele, a kollégámnak mondtam, hogy az ilyen jószívű fiúkhoz szoktunk feleségül menni. A nőnap előtti munkanapon kaptam egy apró margaréta szerű favirágot tőle. Meghatódtam, megöleltem. Gondoltam a tálcámban hordom ezt a kis emléket. Másnap a párom sírjához közelítve látom, körülötte a sok kicsi fehér margaréta szerű virág kinyílott. Bevillant, az a szokása az emberemnek, az együtt töltött 4 évtized alatt, hogy ha meglátott egy virágot, a kezembe adta. Akár orgona vagy babazózsa vagy bármilyen kis virág is volt . Hát most egyet onnan haza hoztam. Közben eszembe jutott a vers idézet: ” Fogai közt tartva, ki viszi át a szerelmet a túlsó partra…” :) Kata