Az ellenséges, bántó, kritikus, kötözködő érzület, amire a jóakaratú, békés csak les. A kritikát még csak feldolgozzuk, de a bántásnak nincs helye. A jóérzésű hátrébb lép egyet és figyel, ha igazságtalanságot érzékel. Divatos mondani, hogy beleáll, aki vérmes. Kérdés, hogy hol, mennyire éri meg. Mérlegelendő, hogy mennyire érdemes. Menni szembe a vehemensekkel. A jelenség ott van a családokban, iskolákban, politikában. Támadó, tanárt terrorizáló, feljelentgető szülők. Kóstolgató, provokáló, irigy rokon. Békétlen, arrogáns politikus. Harcias a viselkedés a gyerekeknél is. Felfele könyöklő, törtető, lefele taposó kolléga. Sőt ilyen a nárcisztikus, fölénk kerekedni törekvő viselkedésű partner a párkapcsolatban. Visszajelzik az idősebbek. Szelidebbé a légkör hogyan tehető? Nyugodtabbá. Békésebbé. Tudjuk a gyengébb ellenállásúra igyekeznek tolni, amit csak lehet. Olyanra, aki nem szívesen vitázik. Törekszik a békés kontaktusra. A hangját csak legvégső esetben emeli fel. Aki hallgat, bölcsen értelmez, tovább megy és aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy végig nézi amint az őt bántót az élet olyan helyzetbe hozza, amiben végignézhető amint helyre teszik. Hiszen így viselkedett másutt is, sőt egyre erősebben. Tapasztalható. :) Kató