Amikor körbeülik a gyerekek a tanítót és elhangzik a fenti kérdés. A tanító elgondolkodik. Ezek szerint ez otthon is téma. Aztán válaszol. ” Nem véletlen tanítottam neked a testNEVELÉST.” ( Nem véletlen adta ezt a munkát a vezetés). Példát mutat a test, a működés) A fegyelmezetten, sporolva élő teste is jelzi az életmódját. Törekszik a lehetőségeihez mérten, tőle telhetően úgy élni, hogy amennyire csak lehet megfelelően működhessen. Hát még ha akarja is látni, amennyit csak lehet a neveltjeit. Mert érdekli a FEJLŐDÉSük. A változások, amik a munkája által bekövetkeztek. Nem akar kimaradni ennek a megtapasztalásából. Amennyit csak engedik, ameddig még lehet. Mindezeket a gondolatokat elmondani a kérdezőknek, az ő szintjükön. Az a művészet. Adni útravalót. Amire még esetleg korosan is ezek a mostani kicsik emlékeznek. Hiszen nekünk is bevillan, miket mondott annak idején nekünk az aki nevelt. Sokszor jut eszembe, hogyan értékelt. Miben tartott erősnek. Tartást ad egy életre.