A képzeletnek úgy van teremtő ereje, hogy amit vizualizálunk oda sorakoztatunk a megoldásokhoz módszereket, eszközöket, amikor kigondoljuk, hogy akár úgy is lehetne. Először csak eljátszunk a gondolattal, fontolgatjuk a lehetőségeket. Agyunk bizonyos része alig tesz különbséget, a képzeleti és az emlékképek között. A sikerre tanítók javaslata, hogy viselkedj úgy, mintha az elképzelt pozítív már meg is valósult volna. Hidd el, hogy gazdag vagy. Tölts el minél több időt ebben a képzeleti állapotban. A szorongós, pánikolva a negatív forgatókönyvet vetíti le önmagának többet. Ennek ellentéte, amikor egy kihívás előtt, azt mondja az engem támogató ismerősöm: ” Te azt is megoldod. Ahogy ismerlek.” Elgondolkodtam. Mi van, ha igaza van és tényleg képes vagyok rá? Amikor sokat nyafogtam, azt mondogatta a velem élő: ” Ne f..sál már annyit! Elege volt az aggódásaimból. Mi van, ha ez, meg az, meg amaz lesz? Felkészül sokunk minden eshetőségre. Aminek a java nem is következik be. Riogatjuk önmagunkat. A nők nagy része profi ebben. A média is rásegít. Jobban befolyásolható a szorongó. Többet is vásárol. Szoktam idézni a nővérem férjét, aki gyakran mondta reggelente: „Na ma mitől f. sunk?” Van az irónia mögött mély mondanivaló. Hiszen, már úgy ébredt a mellette élő nő minden reggel, hogy a saját és a másik napját is negatívra borusra színezte. Még engem is meglepett, amikor a napokban azt halottam, hogy nem sok különbség volt az olyan két hangszeren játszó művész előadása között ahol az egyik sokat gyakorolt, a másik pedig folyton azon gondolkodott, ahogyan játszik. Ha a képzeleti működés ennyire fontos, akkor nagyon meggondolandó, hogy törlendő az aggodalmaskodás. Erősen elképzelendő a pozitív kimenetele a ránk váró teendőknek. Mint egy filmet, vetítgessük önmagunknak le. Többféle verzióban. Hiszen a pozitív is megtörténhet többféleképpen. A negatív kimenetelre kisebb hangsúlyt helyezzünk. Teljesen nem törlendő. Hiszen azért óvatosság is kell. Körültekintés.