Az életigenlés elfogadó, megértő, békés. Abban bír foganni új élet sarjadni, fejlődni. A fejlődés, a mozgás, élet. Az arogancia, elutasítás, harciasság, pedig pusztítás. A légkör, az attitűd jelzi, hogy mer e szülni, utódokat vállalni az ember. Amikor készenlétben kell lenni, mert bárhonnan érhet támadás, akkor fél. Az erői védekezésre kellenek. Megfigyelnek hibakereső célzattal. Akkor visszahúzóik az élet. Megengedőbb légkörben, hibázhat is. Hiszen emberből van. Nem gépezet. Sőt a gép is hibázik, elkopik, ront. Emberibb légkör szükségeltetik az ellenségesség helyett. Tapasztalható a kenyérharc a valamivel több jövedelmekért. Aztán azt a valamivel többet kapkodva utazásra fordítani. Ott gyorsan el kell lazulni. Kioldódni és sietni vissza pénzt gyűjtögetni. Ráismerünk a légkörre körülöttünk. Fontoljuk meg, ilyen szempontból is, hogy mennyit tehetünk a döntéseinkkel! Van helye természetesen esetenként erősebb reakcióknak. Ám, ha rendszeres, akkor hitelét veszti. Mennyire éri meg a folyamatos küzdelem? Gondoljunk bele! Kati