Anyum egyik legnagyobb fedőjét kellett megkeresnem, mert az ünnepre a nagy serpenyőmben sütöttem az ételt. Megindító. Van annyi hozzátartozóm, akinek ilyenkor ételt készíthetek. Ilyenkor izgatottan készülődök. Megkönnyebbülök, ha jól sikerül és eléjük tehetem. A mama is ezeket érezhette. De jó, hogy az edényeit megőriztem. Most ez a fedő segít, hogy jól átsüljön, finom puha legyen az étel. Segít a mamám rajtam, még mindig. Velem van. Mintha itt lenne. Elérzékenyülök. Hálát érzek. Azokért, amiket láttam tőle. Ahogyan a gondunkat viselte. Elrendezett körülöttünk mindent. Törekedett rá, hogy elégedettek legyünk. Most érzem, mennyire be kell osztanom az erőmet, hogy bírjam. Ki ne merüljek. Láttam olasz mamákat nyaralásaink során. Ők is hasonlóan gondoskodtak. Láttam a tengerparton színesbőrű mamát is, akinek a már majdnem felnőtt gyerekei szót fogadtak. Nem felejtem el, milyen tisztelettel voltak iránta. Mennyi emléket idéz fel a készülődés az ünnepre. A főzés. Hálát érzek, hogy megélhettem. Az erőért is, hogy adhatok. :) Kató