Itt van Nemzetközi Férfinap. A november hónap amúgy is a Movember mozgalom jegyében tellik, amikor bajuszviseléssel hozzuk egymás tudtára, és emlékeztetjük magunkat arra, hogy a prosztata rák valós veszély az egészségünkre. De fontos a férfiak egészsége valakinek? Egyáltalán fontos maguknak a férfiaknak? Mint oly sokszor, most is kiállt az utcára a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság aktivistája, hogy meg tudja mit gondolnak az emberek erről a kérdésről.
A megkérdezettek közt meglehetősen nagy egyetértés volt atekintetben, hogy a férfiak nem törődnek eleget az egészségükkel. Nagyon hasznos, ha van mellettük egy társ, aki kicsit terelgeti őket a szűrővizsgálatok és az orvosi rendelő felé. Igaz, ez sem csodaszer, mert van, akinél csak terméketlen vitát és veszekedést szül. Volt azért pozitív példa is: akadt, aki elmondta, hogy az ő párja bizony elmegy panasz esetén az orvoshoz, és szűrővizsgálatokat is komolyan veszi.
Érdekes kettőségről számoltak be többen. Miközben azzal, hogy a családfenntartás terhe megoszlik ma a két nem között, a férfiaknak általában lenne lehetősége többet magukkal foglalkozni, mégsem nagyon teszik. Nagyon sok férfinak az a vonzó és az az ideál, hogy dolgozzon sokat, akár a ház körül is, de időt és energiát fordítani sajátmagára nem szeret. Pihenni, kikapcsolódni szeretnek, de építő módon fordulni maguk felé már nem. Érdekes lenne felderíteni miért van ez így. E sorok írója nem hiszi el, hogy a férfiak egyszerűen igénytelenek és lusták. A munkahelyükön reggeltől estig hajtanak. Úgy sejlik, a társadalmunkban és az egyes férfiakban rögzült férfikép lehet ludas ebben. Dolgozni, meccset nézni, sörözni férfias. Orvoshoz pláne pszichológushoz menni nem. Segítséget kérni, megnyílni és együttműködni sajátmagáért másokkal nem. Belátni, hogy egyszerű emberek vagyunk igényekkel, szükségletekkel – nem. A sebezhetőség és önmagunkkal való őszinteség rejtett problémáját sejti a cikk írója emögött.
Szóba került más is. Igaz, hogy jó volna, ha a férfiak többet járnának orvoshoz, de ha minden kis szálka és tüsszentés miatt oda futnának, az vajon jó lenne? Együtt jár az élettel, hogy egy férfi elviseli a terheket, és bizonyos szintig maga oldja meg őket. Igazából ez egy méltányolható hozzáállás. Az önállóság és a személyes hatékonyság használata minden felnőtt embertől elvárható egy bizonyos szintig.
A másik fontos kérdés, hogy a társadalom hogyan viszonyul az erősebbik nem egészségéhez. Hát nem túl fényesen, különösen a nőkhöz viszonyítva. Míg a mellrákszűrésnek hatalmas háttere van, felvonulásokkal, újságcikkekkel, cégek szponzorálásával, addig a férfiak rákszűréséről eddig egy hónap, a novemberi Movember szól. A férfiakat célző szűrőprogramok sem számosak. Míg a nőket érintő sok problémáról sorozatok, mozifilmek és reklámok szólnak, addig mély hallgatás övezi azt pl., hogy milyen fontos, hogy a férfiak mentálisan és érzelmileg is jólétet éljenek meg, illetve milyen következménye van annak, ha ez tartósan hiányzik az életükből. A befejezett öngyilkosságok 80 százalékát férfiak követik el!
Összefoglalva: úgy tűnik mi, férfiak tehetünk önmagunkért a legtöbbet. Éljünk azokkal a lehetőségeinkkel, amelyek vannak az egészségügyben (szűrővizsgálatok, szűrések, évenkénti egészség kontroll, stb.) illetve álljunk a sarkunkra, és a döntéshozókat befolyásoljuk, hogy olyan kampányok, akciók, filmek és reklámok szülessenek, amelyek alkalmassak a szemléletváltás terén előeremozdítani a társadalmat. Sok tennivalónk van még a férfiak egészségét és egészségtudatosságát fejlesztő megmozdulások, akciók terén.
Ketten a nyílvánosság előtt is vállalták a véleményüket: