Létezik olyan típusú ember, akinek a közelébe rendre a nem egyszerű esetek kerülnek. Mellettük valahogy megmaradnak. Eltűrik. Más elmenekül vagy elűzi az úgymond utálatosakat. Mert igenis léteznek ilyenek. Hányan tudnának mesélni: „Hát bizony a nagyapám, az anyám a férjem, vejem, a kolléganőm, a tanítványom nehéz természetű volt. Nem egy egyszerű eset. Miért is nem menekültem el a közeléből? Miért maradtam meg? Kényszerűségből? Úgy láttam nincs erőm szabadulni? Hova mehetnék? Egyedül is életképes lennék nélküle? Valami hiányozna, ami a közelében van meg? „Az ilyen nehéz esetek mintegy bevonzzák az ellenpárjukat. A birkatürelműeket. Aki a végsőkig pacifista. természet. Akinek fontos, hogy béke legyen. Kiegészítik, csitítják a vehemens erőteljeseket. Másként örök harc és küzdelem lenne az élet. Kész csatatér szinte, ha két erőteljes egymásnak feszül a nap minden percében. Kimerítő, energiaigényes olyan légkörben az élet. Az alkalmazkodó, úgymond szelídek, akiket, némelyek halvérűnek neveznek, nos ők kiegészítik a problémás, sokszor provokatív erőteljeseket. Bölcs rálátást és humort is igényel a problémásak kezelése. Kihívás, kaland, a vehemens erőt olyan vitorlába fogni, ami jó felé vezet.:) Kati
A komplikált esetek specialistái
Minden vélemény számít!