Alacsonyabb komfortfokozaton is lehet létezni. Nem baj, ha nem szuper kényelmes mindenünk. Megoldható és működik. Anekdotákat azért érdemes  meghallgatnunk, mert agyunk fele képekkel gondolkodik. Amikor egy történetet szemléletesen képekkel leírva megosztunk egymással, az elménk a tanulságot jobban elraktározza. Tehát például, a fenti kijelentést illusztrálhatom. A létezéshez igenis nem kell annyira sok. Akkor is élhetünk, ha egyszerűbb holmijaink vannak. Meglehetünk a legegyszerűbb telefonnal, tévével. Szolidabb küllemű otthonunkban. Hányszor nem invitálunk új embereket a lakásunkba, mert úgy véljük nem eléggé modern, tetszetős. Mennyi kapcsolat, barátság hiúsul így meg! Ha elavultabbak a tárgyaink, de funkcionálnak, értékeljük! A megelégedettség érzete fontos. Méltányoljuk amink van! Loholunk és észre sem vesszük, hogy bizony elértünk szinteket. Annyira benne vagyunk az előre tekintésben. Pedig meg kell olykor állni, sorra venni, honnan indultunk és mit értünk el? Gondolkodjunk ezen is el! :) Kati