Amikor kicsik voltak az enyémek, nem sakkoztam velük, mert szeglettől szegletig mostam fel. Kértem a párom, hogy játsszon velük, amennyit csak lehet. Volt olyan módszer, kezelés, ami segített, hogy bűntudat ne legyen, ha a rend teremtéstől fontosabb teendőt előbbre veszek. Van olyan ismerősöm, akinek még mindig szigorúan fegyelmezett a működése. Szerinte engem ott rontottak el. Egy biztos, most sakkozom a négyévessel. Csak másnap porszívózok fel. Ahogyan fogy az ember ideje, megfontolja még inkább a fontossági sorrendeket. Sakkozás közben jut eszembe, hogy amikor kicsi voltam és vizsgálták a szemem a mamám sokszor elmesélte később, hogy a sakkot nem ismertem fel. A doki érdeklődött, hogy otthon ilyen játék van-e. Mivel nem volt a doki tudatta velem, mi ennek a játéknak a neve. Aztán a többi képen is sorra ment és amikor ismét ehhez ért, ráförmedtem a magam néhány évével: „Hát mi van? Nem tudod, hogy sakk!” Nevettek. A család is örült, hogy a legtöbbször inkább megfigyelő, kicsinek mégiscsak van kiállása. :) Kata