Még mindig üzen, segít engem. Ahogyan a fák szoktak, szelíden. Naponta figyelmeztet, hogy a radikális írtással mekkora óvatosság kell. Sajnos élő mementóként áll a kertben és emlékeztet arra, milyen szép, mézédes barackjai voltak. Ám alá a sok tartalék faanyagot mindkét szülőm lepakolta, így kevesebb víz jutott el a tövéhez. A közelében levő komlókat a gyomirtóval a szomszéd eltüntetni próbálta. Az viszont mindent visz a talajba leszívódva. A templomunk freskóján a szőlőfürtök mellé a festő komló leveleket festett. Valahányszor felnézek a komló hajtásának vége jut eszembe. Reggelente figyelem, kígyó fejre emlékeztet. Meg is fojtja, elpusztítja, elveszi az életerőt a szőlőre és a gyümölcsfákra tekeredve. Küzdelem eltüntetni. Mint az élet is az. Egyensúly próbál teremtődni a kertben is. A növények körében. Szívós a komló. Ha a hajtás végét letörjük, 3 oldalsó hajtása kezd nőni. Törekszik nőni felfele. A borostyán hasonlóan szívós, alattomosan nő be mindent. Így leírva mennyire analóg sok ember viselkedésével. Emlékeztet az emberi közösség viselkedésére. Csak értő szem kell. A baromfi udvarban a fiatal jércék csak akkor engedhetők az idősebbekkel össze, ha már a méretük hasonló. Másként a nyakát kicsípi az öreg. A nálunk nevelkedő kutyafalka sokszor jut eszembe, amikor a vezérségre törekvő bandázó alsósok rendeződését figyelem. Mint tudjuk a szellemi és testi erőfölény is szükséges, hogy elfogadjanak valakit vezetőjüknek. :) Kati