A pufók kislányra a közösség központi tagja rámordul. „Miért nem vesznek neked cipőt?” Vállát vonogatja a halkabb. Érkezik a védelem: „Viszont milyen szuper művészfilctollai vannak!” A kislány szemében látszik a hála. Megvédték a támadóval szemben. Átélhette, hogy nincs egyedül. Átélhette, a központi figura leszerelhető. Hatalmaskodása megkérdőjelezhető. Velünk is a helyzet munkahelyre kivetíthető. Van bizony még a vezetőséget is manipulálni törekvő. Családban is van, amelyik figura folyton csak az észt osztja. A többi legtöbbször pedig inkább hallgat. Konfliktust nem akar. A béke fontosabb. Nyugalom van? A frusztáltban azért akkor is valami ott marad. Hányszor megtapasztaltam, idővel érkezik a revans. Végig nézhettem, milyenné vált, aki alsóban magamögé sorakoztatott néhányat támadásra. Idővel, a máshol is provokáló emberére akad. aki helyre rakja. Mint ahogyan a régi kolleganőm mondta: „Lehet, hogy egyre csak vársz segítést valahonnan, de az másfelől fog érkezni.” Tekints körül! :) Kati