A tigris és az őzike nagyon szerették egymást. Együtt mentek mindenüvé. A tigris vadászott nappal, az őzike legelészett. Minden alkony és este kettejüké volt, csak a kettejüké. Egyik este a tigris hirtelen belekapott az őzike combjába. Belemélyesztette erős karmait, és kitépett egy kis darabot belőle. Az őzike ijedten nézett rá.

– Ne haragudj, nem akartam – mondta a tigris komoly, mély hangon.

– Nem történt semmi – válaszolta az őzike és abban a pillanatban megjelent a szemében egy könnycsepp. A tigris ránézett, és felüvöltött az ő fájdalmasan diadalmas, mély, bús hangján.

Az őzike lehajtotta a fejét a mellső lábára, és csendesen elmosolyodott. „Mégis szeret”, gondolta, és békésen elaludt.

A tigris ismerte az őzikét. Tudta, hogy az titokban örül, hogy ilyen erős és elszánt tigrise van. Hümmentett egyet, lenyalogatta a gida vérét a karmairól. „Jó ízű”, gondolta közben, és ő is elszenderedett.

Őrizte kettejüket.

;-)

Zoli