Az ember jellemére utal. Figyelem azt akinek sosem volt semmilyen állata. Mennyi ideje, energiája maradt más dologra, önmagára? Jut eszembe a nálam nevelkedő 7 tagú kutya falka. A tyúkjaim, a papagájaim. Más emberi jellemvonásokra utal ezeknek az állatoknak a gondozása. Önzetlenség. Odaadás. Tanítanak is sok dologra. A nagy havat elkotorva szedtem nekik valamennyi zöldet. Szükségük van rá. Hálából, még januárban is 1-1 tojást a reggelimhez adnak. Azt olvastam nem emlékeznek. Sőt „buta tyúk”-ként emlegetik a baromfit. Cáfolatot tapasztalok. Az elmúlt télen a kutya sajnos 2 tyúkot eltett láb alól és egyet megtépett, amíg pár házzal odébb a nővérem előtt is a havat eltoltam, mert gyengélkedett. Keserű emlék. Nem kaptam, már tél elején jércét. Kértem a megmaradó egyet tartson ki tavaszig. Magányosan de túlélte és felépült. Örült az újak érkezésének. Nem bántotta a fiatalokat. Most, hogy leesett a hó, ki sem jön. A traumára emlékezteti őt. Fél. Érthetően. Bevittem neki az ólba az ételt. A most itt élő 2 kutya kevésbé tart a tüzijátéktól, mert az ide kerülő kölyök fiú egy öreg, hallását elvesztőhöz került, akit már nem zavart a zaj. Azt látta az öregtől, hogy nem kell pánikolni ilyesmitől. Lám mi mindent mutatnak az érzékenyebb megfigyelőnek. Azt szokták mondani az embereknek, tőled függ, hogyan értelmezed a veled történteket. A stresszt jobban bírók, edzettebbek strapabírósága jelzi, hogy odébb kezelik a történéseket. Vagyis, tehát, (ergó) : „Ha egy helyzeten nem bírsz változtatni, akkor a hozzáállásodon módosíts! ” :) Kati