Kérdezte a barátném, amikor arról beszélgettünk, mit nyer egy nő és egy férfi a tartós komoly kapcsolattal. Egyik előadásán egy férfi a női hallgatóságnak egy példát akart említeni, ahol is a vasárnapi ebédnél a nő a csirkepörköltből szedett a tányérjára combot. Majd arra lett figyelmes, hogy az összes nő mosolyog. Kérdezte miért? Mire az egyik asszony elmondta: Tudja, az asszonyok amikor szednek a tányérjukra általában szárnyat raknak. A combokat – az étel javát- a családfőnek adja. Anyjától, nagyanyjától a legtöbb lány ezt látta. Amikor megözvegyülünk sokunk nem főz magának, az ételt sem melegítjük meg magunknak. Más az mikor ápoljuk a férjünket, apánkat. Érte főzünk. De egyedül maradva sokunk leszokik róla. Eleinte csak nem sütünk. Egyedül élő nő nemigen készít rakott krumplit húslevest, pörköltet egymagának. Az étkezéseket is elblicceli gyakran. Valahogy sokunk a hosszabb párkapcsolatban eléggé megszokja, hogy önmagát a társán keresztül definiálja. Egyedül maradva próbáljuk betölteni az űrt, amit a másik maga után hagy. Pedig kicsit megállva, a helyzetre rálátva, szemlélet váltással, méltányolhatnánk is a szabadságunkat. A férfiak simán kijelentik, hogy:” laza kapcsolatot akarnak” csak. Egy nőnek időbe telik, amíg eljut erre a pontra. Miért kellene ismét kiszolgálnia egy másikat? Ki mit nyer egy kapcsolattal? Tud adni egy férfi biztonságot? Megbízhatunk benne? Ha esetleg szükséges, tud lenni anyagi támasz? A férfi szokta igényelni az összeköltözés során, a nőtől, hogy főzzön, mosson, takarítson mindkettejükre. Vagyis lassan ismét a nő ott találja magát feleség pozícióban. Teendőkkel, gondokkal. :)Kata
„Akarsz cseléd lenni újra?”
Minden vélemény számít!