Másik kollegával leszek párban várhatóan. Mesélem annak, aki megismert évek óta. Mivel még nem dolgozik nálunk a várható új kollega, ezért tartok attól, hogy jól lehet-e majd együttműködni vele. A reakció meglepett, amit a hangos töprengésemre kaptam. Nem kell téged félteni. Inkább az újnak lesz tőled tartani valója. A nővérkém is mondta egyszer: „De hát te a jég hátán is megélsz.” Ha kívül állók így vélekednek, akkor a belül álló énem, miért kételkedik folyton? Miért szorong? Miért vannak fenntartásai. S aztán megoldja flottul az élet adta dolgait. Az is lehet, hogy mások is legbelül hasonlóan vívódva teszik a nagy dolgokat. Csak kifelé kevesen vállalják fel a tépelődéseiket, szorongásaikat. Emberi dolog felvállalni szerintem, hogy nem csak úgy félkézzel oldjuk meg a nehézségeinket. Van ott mögöttes munka bőven. Kell a bátorítás a kihívások előtt. Mivel magam is törekszem lelkileg megerősíteni azt akit elakadni látok, lám új helyzetekben nekem is akad bíztatóm. Igaz elhinni alig merem. Sokszor úgy vélem, biztos csak udvariasságból teszik. Most viszont olyan fejezte ki véleményét, aki nem szokott udvariaskodni. Hát akár el is hihetem neki, amit mondott. :) Kató
Aki a jég hátán is megél
Minden vélemény számít!