A fenti állítást olvashattam a neten. „Akinek a „dilije” passzol a miénkhez, azt választjuk, mert senki sem 100-as teljesen.” Tehát akinek a lelki problémája illik a miénkhez, azzal tudunk együtt működni, hosszabb időre. Mindenkinél van valami, ami nincs teljesen rendben. Velősen, tömören, hallható egy élet szemlélet. Ám amikor megtapasztaljuk a másik ember problematikus pontjait, akkor úgy véljük az övé a nagyobb gond. A miénk szinte nem is az. Hajlamosak vagyunk elnézőek lenni önmagunkkal. Mikor szembesítünk valakit a „defektjeivel”, akkor védekezésül terel. Ne ő vele foglalkozzunk, hanem fókuszáljunk a saját „gázosabb” viselkedéseinkre. Szándékosan használtam a szleng kifejezéseket. Hiszen a hétköznapi ember is lelkizik, a maga módján értelmez. Ha jó szándékú, akkor próbál önmagán is javítani. Korrigálni a problémásabb viselkedéseken. Főleg a másikén. Azzal, hogy folyamatosan szóvá tesz. Vagy hallgat és beletörődik elcsendesedve, kényszeredetten. Valahogy mégis csak javítgatni kellene, amíg lehet. :) Kati
Akinek a „zizije” kompatibilis a miénkkel…
Minden vélemény számít!