…- mondta nekem a régi osztálytársam anyukája, amikor arról volt szó, hogy az évtizedekig minimál béren levő vállalkozónak, amíg csak él dolgoznia kell. Hiszen a nyugdíja olyan amilyen. Vígasz képpen mondta a címben levő mondatot. Elgondolkodtam rajta. Több szempontból is. Mindig is figyeltem a koros bölcsek megjegyzéseire. Egy leélt élet megtapasztalásai vannak mögötte. Elejtett félmondatok. Velős megjegyzések. Olyan mondta a fenti mondatot aki anyukámmal egy idős volt, ám a mamám már 20 éve odaát. A néni pedig vagy 30 éve nyugdíjas. A felvázolt helyzetre, amiről beszéltünk, a pozítívumra fókuszált. A jóra. Pedig sajnálkozhatott is volna. Lám ez a szemléletmódja is oka a magas korának. Feltehetőleg neki gyakorta lassan telik az idő. Érdekes volt ilyen szemszögből látni a koros életmódot. Mennyire vágyott dolog akkor megélni szép kort? Ha az egy cél, hogy jobban vagy gyorsabban teljen az idő. A jobban, azt jelenti eseménydúsabban, érdekesebben. A mindig egy helyben levőé kevésbé eseménydús. Ezt a törött bokájú barátném is mondta a hetekig tartó kényszer nyugalmi helyzetében. Szívesebben dolgozna. Irigyell!!! Tehát az aggok lehet, hogy vágynak is odaátra, ha naponta élik át, hogy lassan telik az idő, unalmas. A kényszerítő, helyzet pedig motiválja a korosat, hogy menjen amíg csak bír munkába, másként kevés a jövedelme havonta. Eszembe jut a 90 feletti kínai orvos, aki aktívan dolgozott. Ergó: éltetni is képes a munka! Nemcsak fárasztani. A mérték itt is az érték. :) Kata