Kilenc évesen a mamáék padlásán a könyv amit találtam: Bevezetés a pszichológiába. Azóta, amikor csak lehetett ilyen témában olvastam. Majd annyi nehéz helyzetet megtapasztaltam, hogy lett késztetés is, segíteni, adni információt másoknak. Hiszen tudjuk, az tudja igazán mi a helyzet, aki a mélypontokat is megjárta. A nettel ismerkedve arra lettem figyelmes, hogy a hozzászólásaim legtöbbször rímre alakulnak. Mintha csak egy esetleges odaátról valamilyen poéta írásra inspirálna. Úgy tapasztaltam a mondandóm nagyobb nyomatékot kap, ha  dallama van. Belülről ennyi késztetés jelzi:  „Csináld, aztán az eredmény is meglesz majd.” Nem baj, ha sok a hiba, de lesz abban jó is, ha szívvel tesszük a dolgunkat. Persze az ember sokszor a késztetésével magára marad, jön sok kéretlen cáfolat. Ám ha valahol legbelül hisz magában-mert érzi egyszerüen ezt kell csinálnia,nincs más választása, a dolgok egyszercsak valahogy megoldódnak. :) Kata