Hiszik sokan. Pedig de nagyon nem az. Sőt! A szabadság, amit hoz magával mi mindent adhat! Az Eastswick-i boszorkányok című filmben és színdarabban mondja a barátnőjének a szereplő, amikor az egyedül állóvá lesz. Ez bizony nem a vég. Hanem a kezdet. Tudnunk kell élni a lehetőséggel. Azzal, hogy mi döntjük el, mi legyen. Nem kérhet számon senki sem. Mindez persze fokozott felelősség is egyben. Okosan élni vele. Meg kell tanulni a női és a férfi dolgokat is ellátni. Vagyis a férfiaknak új feladat önmaguknak tiszta ruháról, ennivalóról gondoskodni, az otthon takarításáról. Ilyesmit tipikusan anyukájuk vagy a nejük végzett korábban. A nőknek pedig képessé kell válni önmaguk fenntartására elegendő jövedelemről gondoskodni. Nincs férj, családfő, apa, aki ezt adja. Az otthont is fenn kell tartani, az állagát megóvni, számlákat rendezni, biztonságról gondoskodni. Kocsit fenntartani, vizsgáztatni. A tipikusan a másik nemre jellemző feladatokat is felvállalni, abban is helyt állni. Ha párban él valaki, akkor ezek megosztódnak. A felelősség is. Könnyebb. Ám alkalmazkodni kell. Vagyis mindennek ára van.  Ám, ha valaki ezt megtanulja, akkor nagyon jónak kell annak lenni, aki miatt a nem könnyen megszerzett szabadságot az egyén feladja. :) Kata