Tudjuk, hogy például egy szakítás is gyászmunka. S mint olyan, nem gyorsítható. Megérik szinte a gyógyulás. A sebek heggedése. A net világa viszont gyors. Van onlyne és offlyne életönk. Tehát le kell bonyolítanunk helyzeteket mindkét térben. Igazodni mindkét tér ritmusához. A lelkünk képtelen utolérni azt a tempót. Használható információk gyors lehívására, szervezésekre a net és tudjuk jól, hogy ellenőrzésekre is. Ám a lelkünknek is le kell reagálnia a keletkezett helyzeteket. A kezdő példához visszatérve, egy fájdalmas belátás, gyógyulás, felépülés nem fog megtörténni egy számítógépes egérre kattintással. Megannyi sebet okozunk és kapunk ezek miatt a tempó-beli összeegyeztethetetlenségek miatt. Csak kapkodja a fejét egy jóérzésű együttérző. empatikus ember, hogy is védekezzen. Hiszen lerendezik pillanatok alatt például egy törléssel, tiltással, gázlángozással. Így aztán érthető a sok bizalmatlan befelefordulás és elmagányosodás. Megsértődünk. Feladjuk. Nem próbálkozunk. Köszönöm ebből nem kérek. Ember legyen a talpán aki kitartó, nem adja fel és csak azért is próbálkozik. :) Kati