Fűnyírás vége felé kimerülten a forróságban. Pillantok a vezetékbe gabalyodva felfele, hát egy gyönyörű szép nagyszemű szölőfürt mosolyog rám. Ilyen látványt nem hagyok annyiban, megálltam és elgondolkodtam. A másikat is megláttam. Az egyik lesz az ebédem. A másikat szerencsére van kinek adjam. Emlékszem apám mindig nekem tartogatta. Tudta, hogy imádom ezt a fajtát. Szeretnék én is ilyen szép képeket hagyni az utánam következőknek a világban. Bár pár perccel ezelőtt még csípte a bőröm  a szúrós komló amit irtottam és a forróság miatt is bosszús voltam. Most a szőlőnek megörültem és annak, hogy a papa mutatja az utat, mit csináljak. :) Kata