Hallgatom, a korosodók bölcselkedését:”Kezdjük értékelni a pedagógusokat, miután az otthon tartott gyerekek a szülőket kiborítják. Eztán a pedagógust kevésbé kell bántani. Megértőbben kell hozzájuk állni. Az idegrendszerüket feláldozzák. Az orvosokat is hasonlóan, jobban meg kell fizetni. Rádöbbenünk, mennyivel inkább nekik jár több fizetés, mint a focistáknak, akik tulajdonképpen csak szórakoztatnak.”  Olvashatjuk:” Stadionok helyett kórházakra fordítsunk ezután többet!” Érthető persze, ha mozgásra motiváljuk a tömeget. Megelőzni a betegeskedést, egészséges életmóddal lehet. Abba pedig a mozgás nagyon bele tartozik.  Ám, ha későbbiekben is járványok következnek, akkor rá kell készülni, fel kell erősödni a gyógyászat terén, amennyire csak lehet. A kertünkre is másként tekinthetünk eztán. Nem csak rendbe tenni való teendőre, hanem olyan lehetőségre, amiben mozogni lehet. Értékeljük, átértékeljük a teendőinket, lehetőségként kezeljük. Az otthonlétre is másként gondolunk. Sokan vágyódnak nyugdíjassá válni. Amikor kötelező otthon tartózkodni elvágyódnak. Ha sokáig kell a munkahelyen lenni, akkor valóságos kincs az otthon tölthető idő. Ám amikor kijárási tilalom van, akkor menne az ember ha csak lehet el fele. Értékelünk, átértékelünk. Szemléletet váltunk. :) Kati