Hogyan lehet optimális? Ne legyen fenyegető, bekebelező, összeolvadásos, fojtó a közelség. Viszont magára hagyatott elkülönültség se legyen. Hogyan lehet az autonómia és az integritás pont jó arányban? Milyen az egészséges? Olvashatunk arról, hogy valósággal tojáshéjon táncol a párkapcsolatában, akinek személyiségzavarban szenved a partnere. Sokaknak alakul kedvezőtlenül a korai kötődése szüleivel. Jó esetben meleg elfogadás, odafordulás érdeklődés van. Mellőzés, elutasítás esetén a hiány miatt értéktelennek, méltatlannak érezzük magunkat, üresnek. A kétely miatt megerősítésre vágyunk. Tükrözze a külvilág, a partnerünk, hogy minden porcikánk elfogadható, hogy ne essünk kétségbe. Akarunk is tartozni valakihez és félünk is belemenni érdemben párkapcsolatba. Keresztes Zoltántól olvashattam például a borderlínossal való párkapcsolatról. Az ilyen ember jól alkalmazkodó ugyan és simulékony, de fokozatosan gyarmatosítja a partnere mentális apparátusát, és elmosódnak a pszichológiai határok az egybeolvadás miatt. A partner elkezd az elvárásoknak megfelelően érezni, gondolkodni, viselkedni, mert elveszti autonómiáját. A szeszélyes hullámzás fárasztó, diszkomfort, amiből a belefáradó kimenekül előbb, utóbb. Kató
Érzelmi távolság beállítása
Minden vélemény számít!