A kreativitás a mondások teremtésében is tapasztalható. A címbeli mondást korábban sehol sem olvastam, hallottam. Igen frappáns és kifejező. Tartalma elgondolkodtató. Azoknak a játszmáira válasz, akik magukat megkedveltetik valakivel, majd megvonják a társaságukat a másiktól. Előszeretettel alkalmazzák ezt a taktikát a nárcisztikus, önimádók. Nem érdekli őket, ha a partner ilyenkor vágyakozik, sóvárog. Még legyezi is a hiúságukat, hogy valaki oda van értük. Mondjuk van az a pont, amikor úgymond elég. Ilyenkor  bizony „koppan” a játszmázó. Mint tudjuk, minden kapcsolatban az egyik jobban szeret. A másik, ha szívtelen és keménykedik, játszmázik, akkor szenved a partner. Finoman mondva nem etikus. Amikor megtapasztaljuk, hogy játszanak velünk, az érzéseinkkel, akkor érthetően elgondolkodunk. Ki így, ki úgy reagál. Keressük a választ. Miért teszik ezt velem? Olyan, mint egy büntetés. Újra építenünk kell az önbizalmunkat. Hiszen sérül, ha azt éljük át, hogy nem kellettünk. Nem voltunk elég jók, annak, aki nekünk tetszett. Oda voltunk érte. Nyitottunk. Valahogy el kell rendeznünk magunkban. Mint egy veszteséget. Rossz élmény, amit fel kell dolgoznunk. Tapasztalat. Még, ha nem is kellemes. Edz. Ami pedig nem pusztít el, az edzettebbé tesz. :) Kati