Töprengünk, elemzünk agyalunk, válaszokat keresve. Bonyolítjuk sokszor az életünket, noha egyszerűen is ráláthatnánk a helyzetünkre.  Apám az első nejét egy orvosi műhiba miatt fiatalon elvesztette. (Vakbél gyanúval operálták, noha hashártya gyulladása volt eredetileg.) Majd a papa a gyászolás után új életet kezdett,  ismét nősült és én is megszülettem. Amikor kérdeztem tőle: „Kivel volt jobb élnie, egyszerűen, bölcsen azt  felelte:  „Az akkor volt, ez most van.”  Igaza volt. Hányszor agyalunk olyasmin is, ami megváltoztathatatlan. Fárasztjuk terheljük önmagunkat. Sokat tanulhattam a szüleimtől, hogyan lehet egyszerű józan paraszti ésszel átlátni a dolgainkat. Számtalanszor túlterheljük, bántjuk önmagunkat. Azt is apámtól láthattam, ahogyan a dolgait elvégezve, mértékletesen, szerényen a neki járót elvette és sugározta a látványt, neki itt igenis helye van. Köszönöm, hogy mindezt láthattam:)  Kata