„Fát nevelek. Kelő nappal én is kelek. Nem törődöm semmi mással, csak a beoltott virággal… Magamat is elültetem… Ha már elpusztul a világ, legyen a sírján a virág… ” Tavaszonként fát ültetek. Hármat ültettem. Hármat adtam ajándékba. Amikor ültetek a jövőre gondolok. Mi várható? Mik következnek? Locsolom. Megfogan? Gyökeret ereszt? Megmarad?Mekkora lesz? Lesz finom termése? Mi lesz ha túl sok lesz? Lesz erőm, hogy felszedjem? Kinek adok belőle? A fa lombja milyen lesz? Mennyi dolog foglalkoztat! Nevelgethetek. Mennyi ideig fog élni? El fogom tudni takarítani, amikor már kiszárad? :) Kata József Attila: Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal. Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. Tejet iszok és pipázok, jó híremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton – ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág.
Kertész leszek
Minden vélemény számít!