Közelség

Jó-reggelt-szomszédLáttam nyaralásaink idején olasz családokat teraszaikon ebédelni és esténként hatan tízen is együtt ültek, beszélgettek. Láttam nemrégiben roma családot amint vonultak a kínai piacon hatan nyolcan, mert cipőt kerestek az egyik gyereknek. Hallottam a nagyapámtól, amikor mesélte, sok zsidó családban az a szokás, amikor felnőnek a fiaik több felé  elküldik őket a szüleik, hogy boldoguljanak. Eszembe jutnak a magyar meséink szófordulatai:”…elküldte az apa a fiait szerencsét próbálni.” Elgondolkodom gyakorta, hogy a nyolcvanas években épült nagy tetőteres házakban hazánkban helyet készítettek sokan a gyerekeiknek. Ám azok távolabb települnek. Pedig mennyi segítséget jelentene a nagyszülők, testvérek közelsége. Amikor a gyerek lázas beteg vagy ha valamit már tapasztalatból jobban tud az öregebb. Lenne persze konfliktus is. De sok helyzetben a segítség előnyt jelenthet. A konfliktus kezeléstől a konfrontációktól félnek sokan. Noha ebben is lehet gyakorlatra szert tenni. Szociálisan ügyesedni. Kihívás talán külön önállóan teremteni fészket. Nézzük meg Szentendrén a Skanzen régi magyar épületeit. A ház hosszú volt. Elől laktak a szülők. Amikor házasodtak a gyerekek hozzá építettek sorba sorba. Végül egészen hosszú épület lett. Építkezéskor kalákába összefogtak, egymásnak segítettek. Most elhatárolódnak, eltávolodnak a családtagok. Pedig a net., a telefon nagyon közel is hozhatja őket. Félnek egymástól az emberek? Olyat talál mondani vagy tenni amit később megbán? Kerüli a konfliktust? Persze ha csak nem tanyán él, vannak szomszédai. Vagyis igazodni, alkalmazkodni kell. De a szomszéd egy idegen. Ha megorrol rá valaki, akkor másként  van egy kicsit, mintha a rokonával lenne ez a helyzet. Érdekes belegondolni, mennyire játszik szerepet a szükség, a közelség-távolság szabályozásában az emberek helyezkedésében. Még önmagának is ritkán vallja be őszintén a valós indítékait az ember. :) Kati

Vélemény, hozzászólás?