Lépegettünk hazafele  egyik barátnémmel, a belvárosban, éjszaka. Egyszer csak valaki zokogó hangját hallottam. Az aranykapu egyik  fából készült kis boltjánál, a sarokba fordulva kesergett. Mintha önmagát büntetné sarokba állva, pedig vele bántak rosszul nagyon valószerűnek gondoltam. Tehát a büntetés nem neki járna. Nagy volt a kontraszt a szépen feldíszített hatalmas fák és a keserű teremtés látványa között. Kérdem tőle:”Mi a baj? Ne keseregj annyira!” Óvatosan a vállát simogattam. „Ne félj nem bántalak. Nem éri  meg, hogy ennyire keseregj. Úgy sejtem valaki miatt.” Hát eltaláltam. A partnere csak akkor akarja, ha épp az idejébe  tudja illeszteni. Másként minden fontosabb nála. Hát ez van. Vagyunk így egy páran. Manipuláció? Vagy csak ilyen mértékben fontos ez a lány a másik számára? Ő minden esetre fájlalja.     Az egyik mindig jobban szeret. Az szokott szenvedni. Sokszor olvashatjuk a neten: ” Nagyon nem mindegy, valaki teremt-e időt arra, hogy veled lehessen vagy csak akkor kellesz, ha épp beleférsz az idejébe. Mennyien  szeretnénk, hogy valaki azt mondja:” Te vagy a mindenem.”  :) Kati