Mint profi szorongó, visszatekintve több évtizedre, állíthatom, valóban erről van szó. Egy egy helyzet előtt mennyi elképzelés, fontolgatás van. Nagyobb a füstje, mint a lángja. A dolgok megoldódnak. A pánikolás vívódás fáraszt. A kívül állókra nem könnyű hagyatkozni. Egy egy témában az adott területen nagyobb szakértelműek amikor képesnek vélnek valaminek az elvégzésére, higgyem el, hogy megvan hozzá a szellemi, testi erőnlétem.. Szoktam idézni a nővérem párjának reggeli mondását: „Na ma mitől parázunk?” Így él ez a típus. Pontosíthatunk. Az emberiség nagyobb hányada. Szorong. A bizonytalan kevesek számára élvezetes. Talán az adrenalin függőknek. Van késztetés az emberekben biztonság teremtésre. Bebiztosítani magukat. Helyzetüket, anyagi javaikat. hozzátartozóikat. Svájc minden lakosának az ország alatt óvóhelye van. Olvastam a napokban. Beszédes hír. Sok mindent megmagyaráz. Lám. Legalább már azért ne korholjam önmagam, ha óvatos vagyok. Bár az is tény, hogy akkor válik jobb sofőrré az ember, amikor elengedi, hogy minden részletet agyon kontrolláljon. :) Kató