A gyerekünk amikor kicsi és a határait próbálja feltérképezni, akkor kipuhatolja, hogy, ha rosszalkodik, akkor fegyelmezik, de a szülei őt, akkor is feltétel nélkül elfogadják és szeretik. A korosodó, öregedő szülő is hibázhat, mert a gyermeke őt, akkor is elfogadja. Szerelmespár az összeszokás idején tudtára adja egymásnak, hogy bár van olyan, amikor a másik nem jön be teljes mértékben, mégis elfogadjuk, mert a dolgok többsége jó együtt. A mérleg oda billen, hogy együtt maradjunk. Lassan úgy alakul, hogy érezzük, hibázhatunk is, mert gyengébb pillanatainkban is elfogadnak. A közelünkben lenni, velünk együtt lenni akarnak. Nem hibakeresővel figyelnek, hanem elfogadnak. Ezt tudatosítani kell, mert nem egyértelmű. Igen sokan az elutasítottságtól tartanak. :) Kata
Lehessen hibázni!
Minden vélemény számít!