Többen is nehezen szelektálnak. A korosabbak között még többen. Sok családban téma ez, mivel a holmiktól szűkül az ember élettere. Talán nem is tudatosul. Tudat alatt, ki nem mondva lehet, hogy okkal szűkít. Gubózna befele. Önmagát is a holmik alá temetve. Már a föld felett magát eltemette. Elfáradt. Megpihenne. A szelektáláshoz rendszerezéshez a dolgokat átlátni kell. Mi az ami még kell, és mi nem. Mi lesz a jövőben? Mire készüljek? Lesz ilyesmire szükségem? Bánni fogom, ha kiteszem? Lesz pénzem rá, hogy másikat vegyek? Bőséges vagy szűkös idők jönnek? Hideg lesz? Éhes leszek? Lesz bőven mindenem? Szoronganom nem kell? Lesznek, akikben megbízhatok? Akik képviselik az érdekem? Vagy ellenem tesznek? Több lesz az ellenség körülöttem? Védekeznem kell? Elvenni törekednek, amit csak lehet? Lám mennyi kérdést vet fel egy szelektálás! Átgondolni, mi minden jöhet. Az eszközeimmel hogy szerelkezzek fel? Kiktől kell védekezzek? Önmagam hogyan lássam el? Hallom persze, hogy mindenre felkészülni úgysem lehet. A tároló hely is határt szab. Az átgondolás, döntések sorozata. Korosodva még körülményesebb. Bár vannak fiatalabbak is, akiket fáraszt és hagyják a rumlit. Fegyelmezettséget is igényel a rend teremtése. A túlzott körülményesség viszont boldogtalanná tesz. A középút megtalálása, az egyensúly elérése sokszor szinte művészet. A funkció és az esztétika is teret igényel. Önmagunknak adjunk élhető helyet. Higgyük el, hogy megérdemeljük még a létet a föld felett!