…könnyebb észre venni. – mondják. Az tűnik fel, ami bennünk is ott van, és bizony dolgunk van vele. Ám kivetítve, projektálva, más kontextusba helyezve könnyebb vele foglalkozni. Eszembe jutott amikor egyik ismerősöm egyre csak hajtogatta a nálam fellelhető problémáját. Van ahol ezt analizálásnak, elemzésnek, néhol terápiának, másutt kivesézésnek, sőt a szlengben egyenesen „froclizás”-nak is hívják. Dolga van vele. Szeretné feldolgozni. Másként, ha nem lenne szintén érintve, hidegen hagyná, elsétálna mellette. Addig- addig közelíti meg a témát, más- más oldalról, mígnem olyan szintre kerül az elméjében, hogy már nem okoz feszültséget. Tehát tud élni vele, elviselhető lesz. Lehet az például anyagiasság, önzőség, irigység, féltékenység, önbizalom hiány vagy túlzott kötődés tárgyakhoz, emberekhez. Bármilyen túlzás. Könnyebben szembesülünk vele, ha másban is felfedezzük. Valami módon körbe járjuk, boncolgatjuk. Olyan ez, mintha csak a lelkiismeretünk jelezne: „Nincs ez így teljesen jól.”Mintha egy belső hang buzdítana.:”Módosíts kicsit ha lehet, kérlek!”   :) Kati