Törekszünk megfelelni önmagunknak is és a velünk szemben támasztott követelményeket is szeretnénk teljesíteni. Tehát másoknak is. Alkalmazkodásból lehet a túl sok elvárás következtében fokozatosan önfeladás. Hol a határ? Problémák a túlzott megfelelési vággyal szoktak lenni. Illetve azzal, ha erőnk felett többek szimpátiáját szeretnénk megnyerni. Hiszen úgysem lehet mindenkinek megfelelni. Bele kell törődnünk, hogy képtelenség. Szerencsés esetben olyasmivel tölthetjük dominánsan az időnket, amit teljesíteni nem esik nehezünkre. Ahol a megfelelni vágyást nem is érezzük nehézségnek, mert adódik belőlünk a fő tevékenységünk, a munkánk. Jellemző ránk. Legjobb képességeink kerülhetnek felszínre. Például az ápolónak a gondoskodásra való hajlama érvényesülhet, a színésznek a szereplési vágya és az exhibicionista hajlama. A pedagógusnak pedig az a késztetése mely szerint szeretné átadni mindazt amit tud. Az önismeretünket kell egyre inkább tökéletesítenünk, egy életen át. Azért, hogy rátaláljunk és azzal foglalkozhassunk ami a leges legjobban mi vagyunk. :) Kati
Megfelelni
Minden vélemény számít!