Törekszem megóvni, amit az elődeim rám hagytak. Gondozom. Méltányolom. Az ő érdemük volt a megszerzése. Az enyém a fenntartása. Szememre hányják az irigyeim. Ne panaszkodjak, ha elfáradok a gondozásban. Minden esetre hálát érzek. Feltölt. Sokan nem képesek a hála érzésre. Gőggel, büszkeséggel konstatálják.: ” Mert megérdemlem.” Ám az a bizonyos sült galamb a szájába keveseknek röppen. Amikor megtapasztaltuk, hogy mindenért erőfeszítés kell, akkor jobban meg is becsüljük. Csak úgy nem jön semmi sem. Legalábbis az én generációmnak nem. Olyan szinten élcesít, a megkűzdés, hogy lesz általa erőnk. Próbálkoznak is innen onnan elvenni ezt. Hiszen érezhető. Kisugárzik. :) Kati