Megtanítom perlekedni

Konfliktust kezelni. Mióta ovis lett a legkisebbik, nyafog olyan hangszinten, ami nekem fülsértő is esetenként. Az autópálya összerakást inkább pasis teendó. Hiányolom a segítséget. Talán odaátról felkarolt a segítőm, mert amikor sértődötten hátat fordított a kicsi elbizonytalanodtam. Ráförmedtem, hogy ne nyavalyogjon. Karba tett kézzel hátat fordított. Ám lassan kialakult a pálya és lépésenként visszafordult. Majd hangosan megdicsért, hogy ügyes vagyok. Mivel volt már olyan felnőttel tapasztalatom, akit leginkább megsértődni és duzzogni tanított meg az anyja ezért fontosnak tartom, hogy tudatosítsuk. Nem a világ vége a nézeteltérés. Meg kell tanulni visszatérni a hadszintérre. Mérlegelni az álláspontunkat. Felmérni a veszteségeinket. Belátást gyakorolni. Közelíteni az érdekeinket, amennyire csak lehet. Megannyi felnőtt él szegényes eszköztárral Pedig nem omlik össze a világ, ha elismerjük, hevesebben reagáltunk. Elöntötte az indulat az agyunkat. Lám ez a helyzet mennyi gondolatot hoz elő. Pedig még a hangunkat sem emeltük fel. Hát még ahol az is van. Ott van leginkább tanulandó. :) Kató

Vélemény, hozzászólás?