Magam is elgondolkodtam ezen.Gyakran kérdem a teremtőt, miért nem adott nekünk is annyi izmot erőt, ha egyszer ilyen sok a teendőnk.Valahányszor a csuklóm meg van erőltetve és várom az injekciót az orvostól töprengek ezen. Annyiszor volt a karom túlterhelve, hogy a feszítő fájdalmat így tudja enyhíteni.(Meg tanultam mi a ganglia-többszörös erőltetések után kialakuló csomó. Mi az alagút szindróma? Sokszoros eröltetések után az idegpályák helye szűkös. Mint az alagút felé haladó sávok szűkülnek.)Próbálunk helytállni. Akár egyedül is, ha úgy adódik. Igyekszünk jól tanulni, párt találni, meleg fészket teremteni gyerekekkel. Őket sínre tenni. Megadni nekik amit csak lehet. Helytállunk, ha a szüleink korosodnak, leépülnek. Társunkat segítjük szintén amiben csak lehet. Ha pedig magunkra maradunk, törekszünk talpon maradni tőlünk telhetően. Olykor erőnk felett :)Kati