Olvastam ezt a szép idézetet valakinél, aki ismerkedni óhajtott. A  jobb agyféltekénk képekkel gondolkodik. Elképzelhetjük amint két ember energiája nem elnyomni törekedik a másikat, hanem lehet fényes, szép mindkettő. Olyan tapasztalatokat is hallok, hogy noha keres a mai sok egyedül élő, ám mintha hibakeresővel tenné. Minden esélyesben talál olyan tulajdonságot, ami miatt azzal az illetővel sem szeretne együtt lenni hosszabban. Vagyis a mai kor embere mégis egyedül akar lenni? Az udvarlást törekednek lerövidíteni amennyire csak lehet az urak. Sietnek a lényegre törni. Virágot  kevesen visznek a találkozókra, pedig igazi nőies nőt akarnak. Szándékosan nem írtam, hogy óhajtanak, hanem akarnak. Az idővel, a figyelmükkel, a pénzükkel  egyre fukarabban bánnak. Ám kapni minél gyorsabban, minél többet akarnak. Mindent az első alkalommal. Ha nem sikerül keresnek tovább gyorsan. Ha igen, akkor a másikon átlépve kész az ítélet: „Lám ő is egy könnyen kapható préda.” Van még olyan, aki arra összpontosít, milyen jó dolgai vannak a másiknak? Milyen jó lenne ezzel az illetővel együtt lenni sokat!   :)Kata