Az egyik barátném szívét kiütötték a napokba. Gyakran alkalmazzák az orvosok ezt az eljárást, ha valakinek szívritmus zavara van.  Mit él át egy beteg, amikor egy ilyen beavatkozásra igent kell mondania? Számot vet az életével. Bármi megtörténhet. Lelki erő kell hozzá. Magam is zavart voltam egész nap. Mi fog következni? Bizony az empaták- a mélyen együttérzők- így élnek. Azonosulunk túlságosan. Figyelem az embereket. Léteznek olyanok, akik igyekeznek a haszon felé orientálódni, a gazdagok közelébe sodródni. Vannak viszont, akik rendre olyanok mellett találják magukat, akiknél probléma van. Viszont erősít, lelkileg gazdagabbá tesz, fejlődöm, bölcsebbé válok tőle .  Visszatérve a történethez, kérdem:”Mi a helyzet?” Mondja a kis betegem, hogy bár szédeleg még, de elengedik haza. A bennem élő ápoló persze azonnal felébredt.:”Elhozlak.”-mondom. Ugyanis nemrégiben, a villamoson utazott a lányom és egy olyan  beteget kellett újra éleszteni, akit túl hamar engedtek ki a kórházból, gyenge volt az utazáshoz..   Még szerencse, hogy a munkahelyén nem sokkal korábban ilyen felkészítést is kapott az én gyerekem. Mindezeken töprengve elgondolkodom milyen hajszálon függhet időnként az emberi élet. Micsoda pillanatokat élünk meg. Ezeket átélve, hogyan megyünk tovább? Utána mintha új szemüvegen keresztül látnánk. Átértékelődik mindennek a jelentősége. :) Kati