Tudjuk mikor jó? Mindig van valami, ami miatt azt érezhetjük, hogy nem annyira jó. De lehet, hogy a későbbiekhez képest még most a legjobb. Pl. a kék kockás ing története gyakran jut az eszembe. Történt egyszer, hogy megtetszett egy kék kockás ing az üzletben. A méret választáson töprengtem. A legkisebb passzentosan az alakot kiemelte. A közepes pedig kényelmes volt és lezser. Elgondolkodtam, hogy mire lesz szükség a jövőben. Ha felszed az ember pár kilót, akkor a lezser kellene, ha pedig vékonyodás várható, akkor a legkisebb felelne meg. Mivel akkoriban két hozzám közel álló rokonom is ápolnom kellett, a túlzott együttérzés és igénybevétel miatt a kilók csúsztak  rólam lefele. Tartottam tőle, ha magam is gyorsan gyógyíthatatlan beteggé válok, akkor ki ápolja őket. Kérdéses volt a legkisebb vagy a közepes méretű inget vegyem. A nők nagy része szeretne vékony lenni és törékeny. Hát örül, ha a ruha mérete a legkisebb. Ám aggódni is kezd, ha esetleges betegség miatt kell már ilyen méret. Elgondolkodtatott: Létezik egyáltalán, amikor az ember igazán elégedett? A legkisebb méretet viselve gyötörhetnek kétségek, nem vagyok e menthetetlenül beteg? Testesedve pedig vágy van a könnnyed kecsességre. Hát mindkét méretű inget megvettem. Ne gondoljuk, hogy ez csak a nőket foglalkoztatja. A férfiakban is igen erősen él a vágy a fittségre. Sőt ők is igen sokat foglalkoznak a kérdéssel: Mikor lehetnek önmagukkal igazán elégedettek, a külsejükkel? Valamint természetesen a belő értékek szintje is mindenkit ugyannyire érdekel, vagy még erősebben:) Kati