A kolléganő férje figyelmeztette a nejét, hogy „Nem vagyok a tanítványod.” Terhes volt számára a rendre utasítás, kioktatás. Az erősen asszertivitást igénylő munkahelyeken dolgozók családtagjai is telítődnek, az önérvényesítő kommunikációval. A szigort közvetítőt kerüljük. Nem akarjuk szorongással várni a találkozót. Megkönnyebbülünk, amikor elmegy. Jobb távolabbról, udvariasan. Mint amikor egy illetővel csak a köszönés az optimális. Ha többször átéltük, hogy nagyon más a működésmódja. Olyannal szeretnénk több időt tölteni, aki hasonló stílusú. Egy nyelven beszélünk. Vagyis hasonlóan. Egy nyelvet. Vagyis azonos hullámhosszon van. Elég a világból áradó támadás. Túl sok a vita. Senki sem akarja, hogy a manapság jellemző meggyúrás, pszichés megsemmisítést átélje. Hagyják békén. Perlekedjenek egymással, akiknek kötözködésre van igénye. Van ugyanis kifejezetten kötekedést kedvelő réteg. Hát tegyék egymással a hasonlók. Feltöltődni nyugalomban lehet. Nem a békétlenek közelében. Aki rendben van önmagával, nem törekszik megalázni. Emel, nem kritizál. Békét hoz, nem káoszt. A kötekedés a támadóról szól.