Három helyen tornázom. Az odajárók közt igen jó a nexus. Amolyan klub élet van. Orvos, ügyvéd, pedagógus. Minden foglalkozás-beli képviselve van. „Ha én ezt a klubban elmesélem” hangulat van. Vagyis a hét közben minket nagyon megérintő dolgokban itt mindenki tanácsot kaphat, élményét megoszthatja évek óta. Barátságok alakulnak. Sajnos mindenki azt mondja, hogy a gyermeke, unokája gépfüggő. Ez bizony kemény panasz. Az új generációt a netezés bekebelezi. Mintegy felfalja. Bárhová viszik a gyerek azt forszírozza, mikor gépezhet újra. Inkább hagyják az iskolában napköziben a gyerekeket, mert ott nem netezhet. Halmozzák a szakköröket, edzéseket, hogy a figyelem el legyen terelve. Este kimerülten essen haza, Épp csak fürödjön, vacsorázzon és feküdjön le. Hétvégére aktív programokat szerveznek, szintén a figyelem elterelés végett. Menekül tehát az emberiség a gépek elől. Az elől, amit maga teremtett. Menti ami menthető. A gyerekek figyelmét. Akinek nem sikerül, annak a gyereke egész hétvégén netezik. Ki bírja ezt anyagilag? Ennyi programot szervezni, nem mindenkinek sikerül. Hiszen nem olcsó egyik program sem. Fel van adva tehát a lecke. Valahogyan rátalálni olyan más érdekes elfoglaltságra, ami testhez álló, az illetőt hosszan lekötni képes. :) Kati
Nagy a baj
Minden vélemény számít!