Akkor is, ha van rá módja, hogy nagy helyen lehessen, korosodva mintha kuckójába húzódna be az ember. Hallottam szakembert beszélni arról, hogy még fiatalabbakra is jellemző, ha sok a vinni való, vagy fenyegetettség van, bizonytalanság, akkor ösztönösen is menedékre vágyik behúzódni az ember. Fokozottan igaz ez a korosodókra. Hiszen, a szervezet lassul. A világ tempója pedig gyorsul.  A ritmust tartani, nem lemaradni szorongással tölthet el, érthetően. Így aztán visszahúzódóbb lesz. Olyan élményei gyűlnek, hogy lekörözték. A fiatalabbak vagy értelmesebbek már régen megoldottak egy problémát, amin ő még töpreng. Mások nyaralni mennek. Neki már nem telik ilyesmire. Lehet, hogy még arra sem, hogy kifestessen. Fokozatosan tudomásul kell vegye, hogy egyre több hozzá közel álló már odaát van. Körülményes a veszteségeken túllépnie. Naponta is a sikerélményt önmagának megteremteni  egyre körülményesebb lesz. Hiszen sikerélmény, akkor keletkezik, ha valamilyen számunkra kihívásnak tűnő dolgot megoldunk. Márpedig a kockázatvállalási kedv is fokozatosan csökken. Igyekszik túlbiztosítani önmagát korosodva vagy kudarcok után az ember. Félősebb lesz. Hát még ha érték támadások. leszólások. Mindezek tudatában törekedjünk tenni, amit csak bírunk, a negatív  tendenciák ellen. Iktassunk be mozgást amikor csak lehet, sok folyadékot, zöldséget, mert a vitaminok a jó agyműködéshez nagyon kellenek. Fejben dől el minden. Teremtsünk sikerélményt, örömet adó tevékenységet, olyasmit ami kellemes érzéssel tölt el. Olyan emberrel idő töltést, aki kedvel. Mindezek megszívlelendők, nemcsak a korosodóknak, hanem a visszahúzódóbb, félénk, esetleg depresszív fiataloknak is. :) Kati