Az is lehet, hogy senki sem ír róla. Akkor pedig kiváltképp segítség sokaknak. Tiszteletben tartottam a szüleim kérését, hogy hagyományos módon szeretnének térni a végső útjukra. Évek után, bármilyen nívós koporsója volt valakinek, a föld alatt beszakad. Akkor a sír megroppan. A sírkő megdöl. Csak álltam ott tanácstalanul, hogy most mi van. Nemcsak a vízszintes fedlap állt eldölve, hanem a függőleges igen nehéz síremlék is. Az éppen ott levőket kérdeztem ilyenkor mit tegyek. A sírköves noha igérte, hogy alapot is rak. Nem tette. Tipikus. A helyreállítási költség kb. százezer. A temetőben bolyongó ajánlkozó „szakemberek” még rá is állnak a fedlapokra,, hogy ráterheljenek és a kár még nagyobb legyen. / Csakúgy, mint a banki alkalmazott, amikor ajánlgatta, hogy minuszban is költekezzek, a benn tartott pénzem felett. Adósodjak el. / Vagy, amikor a szintén özvegy barátném már fél mestert hívni bármihez, mert azok generálnak szándékos rongálással még nagyobb kárt, a meglevőtől, a nagyobb javítási díj reményében. Tehát a fosztogatók taktikáira rálátásunk kell legyen. Saját kárunkon tapasztaljuk meg. Sorra vettem, kire számíthatok, kire nem. Ki lesz aki a bajomból kisegít. Leginkább önmagam. A kutyák erős tápos zsákjaiba a kertbeli vakondtúrás fölkupacait felszedtem és a lapátokkal kapákkal, 2 segítő emberrel a kimentem. Oldalra óvatosan a köveket eltoltuk, eldöntöttük. Az üreget feltöltöttük, a köveket visszatettük. Sokakat érint. De kevesen beszélnek ezekről a teendőkről. A temetőben bolyongó, zaklató ajnlkozókkal pedig udvariasan kell beszélni és őket hárítani, mert bosszúálló hajlamukkal kárt tehetnek. Uralják a terepet. Ilyen irányú tapasztalatszerzéseimmel is még bölcsebbé lettem. Kati