Van egy régi bevásárlókocsi az udvaron. Benne a kis labda. Figyelem a kicsi hogy jut hozzá. Számára magas. A karja nem ér bele. Nem ugrok. Figyelem. Körbe járja a problémát. Körbe tapogat. Kísérletezik. Nézi mire állhatna. Nem oldok meg mindent helyette. Nem kínálok fel mindent tálcán, mint sajnos teszik sokan a kicsikkel. Hagyom. Imádom a Bagdi Emőke mondását.: „Ne siettessük a megoldást, kicsit élvezzük a problémát, magát!” Főnökök, igazgatók munkáját figyelem. Egy valami biztos. Konfliktusok mindig teremtődnek, lesznek. Ez az élet. A megoldásukban segíthetnek. A kicsi a kocsit körbetapogatva, billenthető elemet talált és ott hozzájutott a labdájához. Sikerélménye van. Emelkedett az önbizalma. Dicsérem is. Elismerést is kap. Büszke vagyok rá. Örülök is, hogy mindezt láthattam. Eszes kis utódom van. Örökölt is. Okítottam is. Neki is, anyukájának is jókat adtam. Mindez megnyugtat. Annyi az életben a probléma. Ám ezeket megtapasztalva, azért a világ rendben van. :) Kata