A szentimentalizmusommal kűzdök. Még arra tanítottak becsüljem meg a dolgokat. Ami jó volt értékelem. Megszerettem. Kötődöm. Ma ez nem helyes. Sem a tárgyakkal sem az élményekkel, sem a kapcsolatokkal. Például, a pólóimat, ruháimat, amikben kedves, szép, szivet melengető dolgoka átéltem, ki lell dobni venni újakat helyette. Az újhoz még nincs kötődésem. Nézem a pólóm. Ebben voltam, azzal akit szerettem. Dobjam kifele. Fáj a szivem. Ne kötődjek engedjem el. A kapcsolatokat is? Lám újak nehezen is jönnek létre. Hiszen már tudom, látom a hiba lehetőségeket. Hát így nem is fog az ember bele. Gépies szelektálás. Kell, nem kell. Megfelel, nem felel meg. Olyan is szelektálásra kerül, ami, aki estleg megfelelne. Gépiesedik az ember. Jó ez? Mindenesetre kegyetlen a mérce. Embertelen. Érzéketlen. Hát ilyen világot generált a bőség. Kíméletlent. Ember legyen a talpán, aki megáll ilyen helyzetben. Büszke vagyok rá, hogy nehezen viselem. Ezek szerint van szivem, ha a szívtlenséget nehezen viselem. Mit tehetek? :) Kati